avagy "Állva haltunk meg"...

régi szurkolóink már biztosan jól tudják, hogy felnőtt mixed klubcsapatunk, a Hallodigaz-e? minden szezonban egy versenyre készül maximálisan eredményorientáltan. Ez az EUCR. Vagyis az európai klubsorozat Kelet-európai regionális fordulója. Ezen a versenyen dől el ugyanis, hogy régiónkból mely 4 klub vehet részt az Európa Kupa döntőn - ahol a kontinens 12 legjobb mixed csapata méri össze erejét.

 

Nem mellesleg az elmúlt években a mi régiónk csapatai szerepeltek a legjobban a nagydöntőn, 2014-ben a 2., 3. és 4. helyet, míg tavaly az 1., 2. és 4. helyet a Kelet-európai csapatok szerezték meg. Vagyis a most hétvégén zajlott verseny önmagában is garantáltan magas színvonalú esemény volt.

A klubunk 2012 óta vesz részt az eseményen, négy éve az utolsó helyen végeztünk - azóta egy tudatos stratégia mentén haladunk, melynek végcélja a 2017. évi kijutás az Európa Kupa döntőre. Vagyis idén még nem volt cél, hogy négybe jussunk a morvaországi Velke Bilovicében rendezett selejtezőn. A tavaszi felkészülési versenyek azonban meglehetősen bíztatóak voltak. Mind az eredmények, mind a mutatott játék tekintetében joggal érezhettük úgy, hogy bárkit megszorongathatunk a mezőnyből. Példának okáért két héttel ezelőtt egy szlovén verseny döntőjében sikerült 11:10-re legyőzni a Left Overs csapatát, akik most éppen előttünk voltak kiemelve, és akikkel szombat reggel kezdtük is a csoportkűzdelmeket.

 - Külön örömteli kép a klub házatájáról, hogy olyan nagy létszámú keret verbuválódott össze, hogy két csapatot is neveztünk a megmérettetésre! Ilyen még soha nem fordult elő a verseny történetében! Mint ahogy az is kuriózum volt, hogy a Szufla-Lionz regisztrálásának köszönhetően 3 magyar klubcsapat vett részt a selejtezőn, s ezzel mi küldtük a legnagyobb létszámot... (2 cseh, 2 osztrák, 2 lengyel csapat mellett 1-1 szlovák, szlovén és török alakulattal volt teljes a 12 csapatos mezőny. -

 

A D jelű csoportban tehát szombat reggel 9-kor máris rangadóval indult a hétvége, hiszen a negyedik helyen kiemelt házigazdával játszott ötödik helyen kiemelt csapatunk. Az már a mérkőzés legelején látszott, hogy komolyan készült egymásból a két csapat. A cseheket nem érte váratlanul, hogy a Hallodos támadások a lányokra épülnek. Mint ahogy a mi zónavédekezésünk is elsősorban a morva fiúk rövidpasszos játékát igyekezett megnehezíteni...

Negyed óra elteltével 3:3-at mutatott az eredményjelző. Az első taktikai húzás váloztatott kicsit a játék menetén. A zónavédekezésünkből előbb Füleki Dorina, majd Bánhidi Panna, végül Szabó Ancsa kilépett és kifogta a csehek legjobb lány játékosát, ami teljesen megzavarta az ellent, így a félidőben megnyugtató 8:5 állt a csapatok neve mellett. A második játékrész elején szemmel láthatóan túlbiztosították magukat a házigazdák a hosszú indításaink ellen, így - az általuk csak "machine girls"-nek nevezett Hallodos lányok - sokszor a fiúk bevonása nélkül könnyedén játszották át a középpályát. Barna Zsófi hol Pannával, hol Ancsával párban, vagy akár Csanády Bogárral és/vagy Dorinával négyesben is többször amolyan meccs a meccsben támadást vezetett a morva lányok ellen - sikerrel. A 90perc leteltével már 12:8 volt az állás a javunkra - nem érdemtelenül. Ki kell emelni Heppes Misi teljesítményét mind a zónavédekezés, mind a később beújított emberfogás során is. Fáradás jele nélkül akasztotta meg sorra a házigazdák akcióit. A végjátékra a LeftOvers is tudott újítani a védekezésén, a lányainkra folyamatosan behalásztak/besegítettek a fiaik. Egészen 13:12-ig fel is kapaszkodtak. Ez azonban már kései hajrá volt, az egyenlítésre lehetőségük sem maradt, mert Paksai Márton és Erdősi Zoli is kivonta a védkezésből az emberét, így a győztes pontot ismét a Hallodos lányok szerezték meg. 14:12!!!

Paksai Marci szervez a LeftOvers ellen, a háttérben Misi szakad el védőjétől...

A csoport harmadik tagja a Szufla-Lionz csapata volt. A Szegedről és Székesfehérvárról összeállt alakulat első mérkőzése egyben a Hallod utolsó csoportmeccse is volt. Számunkra különösen fontos volt a győzelem, mert ezzel csoportelsőként egy meccsel kevesebbet kellet volna csak játszanunk, mint a vasárnapi ellenfelünknek. Tekintve, hogy összesen 5lány és 5fiú alkotta a Hallodigaz-e? keretét nem volt mindegy, hogy szombat délután regenerálódhatunk, vagy még 90perc játék vár ránk. (A Hallod300 nevű csapatunkban 4ány és 4fiú volt, vagyis a két csapatunkban együttvéve volt annyi játékos mint a Szufla-Lionz csapatában! - de a többi 9 csapatban is mindenütt minimum 13-14 játékos volt. Mi az idei évben még a tanulás és rutinszerzés okán fontosabbnak tartottuk az egyes tagjaink játéklehetőségének mennyiségét a számosított végeredménynél...)

A magyar mérkőzés izgalmasan indult, a motivált - első alkalommal EUCR induló! - Szuflionz többször is megtalálta a rést a védelmünkön, 2:2 volt az első tíz perc eredménye. Ezt követően azonban összeállt ismét a jó zónavédekezésünk, Kácsor Attila és Heppes Áron rendre megálljt parancsolt az ellennek. 8:2 lett a félidő. A második játékrészben sem változott érdemben a játék képe, sőt volt alkalmunk különböző támadó variációkat is kipróbálni. Áron és Kacsa támadásban is sokat volt játékban, vagy éppen Bogár-Dorina-Panna járatta a korongot. A mérkőzés 60 perc után véget is ért: 15:3. S ezzel eldőt, hogy a csoport élén végzünk. (Később láthattuk, hogy a LeftOvers 15:4re nyer a Szufla-Lionz ellen.)

A szombat délután tehát a megérdemelt pihenésé és az ellenfelek feltérképezéséé volt. Eközben a Hallod300 nem kis bravúrral 8 emberrel is legyőzte az osztrák Disc Fiction csapatát! a május 7-e így a Hallodigaz-e? és a MUFA SE legfényesebb napja lett, hiszen estére az egyik alakulatunk a 4, a másik alakulatunk a 8 közé jutásért várt ellenfelet - a sorsolás alapján gyengébbet!   

(szombat este, a vacsora után - szokásokhoz híven - különversenyt szerveztek a házigazdák: ezúttal borlopóval kellett ügyeskedni. Mind a 12 csapat egy-egy lány-fiú párral nevezhetett a megmérettetésre. A selejtezőket követően a két Hallodos duó jutott a döntőbe, melyet végül a Bogár-Misi pár nyert meg a Kenderesi Zsuzsi és Kacsa alkotta duett előtt. E téren tehát megvédtük bornemzetünk becsületét...)

A vasárnapi ellenfelünk kiléte szombat koradélután kiderült. A "halálcsoport" másodikja a szlovák Outsiterz lett, miután a maribori Cosmot legyőzték, de a bécsi Wunderteamtől kikaptak, majd egy keresztmeccsen a Disc Fictiont múlták felül 15:7-re. Két ismertető róluk: tavaly ugyanitt 3. helyet szereztek, vagyis kijutottak az Európai Kupadöntőre. Idén egyszer találkoztunk már velük, egy bécsi versenyen 15:7-re intéztek el minket.

Fentiek ellenére nem voltak kilátástalanok az esélyeink. A szombati játékunk kellő önbizalmat adott, a szlovákoknak viszont mindhárom szombati meccsükön volt hullámvölgyük. (Például a Cosmot 10:5-ös állásról is 'visszaengedték' a meccsbe egészen 11:11-es egyenlítésig) Minden esetre a fogadóírodák többszörös oddsot adtak volna a magyar siker esetén. (A szlovákok keretében átlagosan 10 év feletti a játékosok rutinja; nálunk ez az átlag nem éri el a 3 évet sem...)

A mérkőzést gyors pontváltással kezdték a csapatok, s egészen 5:5-ig fej-fej melletti volt a küzdelem. (30 perc telt el, s a többi három negyeddöntő mindegyikén ellépett már az esélyesebb csapat, és félidőre vonulhattak...)  A szlovákoknak sokszor akadt gondjuk a zónavédekezésünkkel, ugyanakkor a mi támadásaink is sokszor elhaltak a szlovák térfélen. Az első félidő végén magabiztosabbnak tűntek északi szomszédaink, s nálunk akadt több hiba. Így 6:8-as állásnál vonultunk pihenőre - ez volt az egyetlen alkalom a meccs során, amikor 2 pont különbség volt a csapatok között! Közel egy óráig tartott a játékrész, a többi pályán ekkor már mindenütt végjáték zajlott: a cseh 3SB, a lengyel FLOW és az osztrák Wunderteam fél lábbal már a négy között volt...

Számunkra nagy erőt adott, hogy egyre több néző/szurkoló gyülekezett a mérkőzésünkre - hiszen valódi izgalom csak itt volt. S kiemeljük (és ezúton is köszönjük), hogy a szegedi és fehérvári játékosok jelentős része is a közelből buzdított minket!

A második félidőre új védekezéssel rukkoltunk ki. Az ellenfél irányítóját (játékos-edzőjét) Panna fogta ki, míg a többiek folytatták a zónavédekezést. A húzás bejött, gyors korongszerzéseket követően Ancsa, Bogár és Zsó is pontot szerzett. 9:8 volt, immár ide. (75percnél jártunk, a többi pályán már véget értek a mérközések, 15:11, 15:7, 15:6 arányú, sima győzelmekkel - s egyre többen követték figyelemmel az utolsó Kupadöntőt-érő helyért zajló harcot...) A 3:0-ás menetünkre a szlovákok is védekezésük megváltoztatásával válaszoltak. A mi irányítónk is lány védőt kapott, míg a lányainkon védekezők közé betettek egy fiút. A fiatal csapatunk komoly erőpróba elé került. A megoldáshoz Zolinak le kellett jönnie, és hagyni, hogy megmérettessen a 'csikócsapat'. Az indokolatlan rutin azonban nemcsak az ellenfelet, de még a mi (játékos)edzőnket is megdöbbentette. A támadásokat nagy türelemmel kezdte hátul a csapat, egészen addig amíg kitisztultak a szlovák védőcserék. S miután látszott, hogy Zsóra tettek fiút, Marcira és Misire lányt - egy egészen érdekes játék alakult ki. Saját térfélen 3-3 elleni mezőnyharc, a szlovák zóna közelében viszont meg kellett bízni Bogár, Áron vagy akár Panna befejezéseiben is (hármuknak összesen nincs annyi verseny a háta mögött, mint ahány éve a legfiatalabb szlovák frizbizik!). S mivel Ancsa, Dorina és Kacsa sem hibázott, 12:12-es állásnál járt le az idő. A szabályok szerint tehát 15 pontig tartott a meccs. (S közben a leendő ellenfelek már lenyújtottak és ki is pihenték magukat... Egyértelmű volt, hogy sem mi, sem a szlovákok nem fognak ma már még egy meccset végigbírni erővel, vagyis a leendő 4. és 8. van a pályán! De mekkora különbség, hogy a 4. utazhat Frankfurtba, a vesztesnek meg az emlék és az elkeseredés marad.)

Négy hosszú pont következett, időkérésekkel, turn-overekkel, s mindkét csapatnak volt lehetősége a 14:13-hoz. A mi lehetőségünk a szlovák zóna előtt 8 méterrel halt el, egy jónak tűnő indítás elejtésében. (Jónak tűnő! Ugyanis a meccs utolsó 30 percében két szerencsétlen esés is hátráltatta fiainkat. Előbb Marci jobb felkarja, majd Misi bal kézfeje roppant meg. Mindkét esetben cserére volt szükség, de az utolsó 4 pontra mindkét fiú visszaállt hősiesen. Csakhogy a fent említett passz 13:13-nál éppen Marcit találta meg, aki sérülésével már nem tudta megtartani a korongot.)

14:13 végül az Outsiterznek, de nem adtuk fel. Turn-over nélkül (egy vitatott hívással együtt) behúztuk az utolsó előtti pontot. 14:14, több mint 120 percnyi játék után! Eközben a szomszédos pályán a Cosmo csapata már elkezdte a bemelegítést az 5-8. helyekért kezdendő meccsére, ahova a mi meccsünk vesztesére vártak... :)

14:14-nél tehát egyetlen pont döntött az Európa Kupa döntő negyedik Kelet-európai helyéről. S mi kezdtük védekezéssel. Emberfogással. A szlovákokat ez meg is lepte, a harmadik majd a negyedik passzukat is csak vetődve mentette meg játékosuk. De megmentette. S végül be is fejezték a pontot. 15:14 oda. A verseny idén számunkra véget ért. A téthez és izgalomhoz mérten meglepően sportszerű mérkőzést követően a gratuláció maradt az oszályrészünk.

Az 5-8. helyért Marci és Misi nélkül, lélekben kicsit megtörve, de tartva magunkat 10:12-t, majd 9:15-öt játszottunk két olyan ellenféllel, akik végignézték a negyeddöntős drámánkat, és amelyek pontosan tudták, hogy számunkra az 5. hely idén semmivel sem jobb mint a 8.

A kétórás párharc 2 jellemző szakmai érdekessége. 1. Az Outsiterz játékosedzője (Keso), a meccseik 40-50%-át szokta a pályán tölteni - csak amikor az Ő higgadtságára és dobótudására van végső szükség. Ellenünk a 29 pontból mindösszesen 3(!) pontot töltött az oldalvonalon (s a második félidő elején két rossz dobást is kikényszerítettünk Tőle).  2. Bár a szlovákoknál nem történt sérülés, a hátralévő két meccsükre (elődöntő és bronzmeccs) három játékosuk már ki sem állt. Erejük végére értek.

 

Összességében elmondható, hogy a 12 csapatos mezőnyből 7-nél jobbak voltunk (A szombaton legyőzött LeftOvers az 5. helyért 14:12-re megverte a Cosmo-t. Marbori ismerőseink még úgy is csak 10:10 utáni hosszabításban vertek meg minket, hogy mi a negyeddöntő után pihenés és csere nélkül álltunk ki.) De idén is volt 4 csapat, aki előttünk maradt. Az Outsiterz érettebb, rutinosabb, és még! jobb csapat a miénknél. Egy három napos Európa Kupa döntőre még semmiképpen nem elég hosszú a kispadunk. Mindezzel együtt van egy olyan magunk, és van olyan tudásunk, mellyel egy-egy mérkőzésen a legnagyobbakkal is felvesszük a versenyt. S ezek a legnagyobbak is a legjobbjukat kellett mutassák a minimális győzelemhez is.

Az elmorzsolt könnyek után haladunk tovább a kitúzött úton, jövőre érünk a stratégiai határidőnkhöz...

A Hallodigaz-e? és a Hallod300 tagjai Velké Bilovicében, 2016 EUCR-X: (balról jobbra)

állnak: Kovács Bence, Heppes Misi, Heppes Áron, Füleki Dorina, Barna Zsófia, Erdősi Zoltán, Kácsor Attila, Szabó Ancsa, Csanády Bogár

guggolnak (térdelnek): Nagy Dóra, Bánhidi Panna, Kenderesi Zsuzsi, Tóth Zsófi, Paksai Marci, Lauter Szilvi, Gerse Joci

képről hiányzik: Barna Viktor, Steiner Mátyás

 

Köszönjük a bíztatást és szurkolást mindenkinek!