Péntek reggel 9-kor tehát a német válogatott elleni meccsre melegített a csapat. A második helyen kiemelt germánok legerősebb keretükkel érkeztek, hiszen csak két hetük van hátra a vb-ig.

 

A mérkőzést mi kezdhettük támadással, s egy váratlan húzással próbáltuk megráncigálni az oroszlán bajszát. A nyitást felvéve azonnal egy hosszú indítást engedett el a csk, amit a német zóna előtt egy méterrel magabiztosan kapott el Szabó Ancsa. A begyakoroltaknak megfelelően rövid hátrapasszt adott Barna Zsófinak, s rögtön vissza is kapta a kényszerítőt, immár a zónán belül. 10 mp-nyi játék után Németország - Magyarország 0:1. Akár le is fújhatnánk a meccset...

A második pontot értelemszerűen védekezéssel kezdtük, s bár teljes szélcsend volt, egy zónavédekezéssel kívántuk a németeket támadásban is összezavarni. Eleinte úgy tűnt sikerrel, több mint tíz passzal jutottak csak fel a félpályáig. Aztán helyére állt a világ rendje: egy végtelenül türelmes, precíz támadójátékkal, és vagy harminc passzal jöttek át a zónánkon, 1:1. A következő húsz percben nem hibáztak a burkusok. Az emberfogásokon gyorsan, a zónánkon lassan, de biztosan találták meg a réseket. Hamar elléptek 5:1-re, s Heppes Misi pontja is csak szépségtapasz volt, a félidőre 8:2-vel vonulhattak le a csapatok.

A második játékrészre is kellő önbizalommal és önismerettel futottunk ki. Tudtuk, hogy minden egyes pont fontos lehet a svájci rendszer miatt. De tudtuk azt is, hogy rossz szavunk se lehet, ha megállunk a már megszerzett 2 pontnál.

A németek szemmel láthatóan örültek, hogy folyamatosan variáljuk a zónavédekezésünket. Számukra ennek a meccsnek annyi haszna volt, hogy a zóna elleni támadást gyakorolhatják. A második játékrészben sem sokat hibáztak azonban (sajnos), de ebből a kevés hibából még kettőt ki tudtunk használni. Az ellenfél zónájában fehér hollónál is ritkábban feltűnő irányítónk egyszer elfutott, s Heppes Misitől pontos indítást kapott. (A hátralevő 7 meccsen ez egyszer sem fordult már elő!) Majd rögtön a következő pontnál szerepcsere történt és Erdősi indította Heppes Misit - ez már kevésbé volt meglepetésszerű a német légvédelemnek, de mivel a passzba Császár Dóri még ügyesen beletolt, egy német legény árnyékra vetődött, s így Misinél céba ért a korong. 9:4. Valószínűleg ezzel végképp kivívtuk az oroszlán haragját, mert idő előtt rövidre zárta a játékot. 15:4 Németország javára. Mi örültünk a 4 elcsent pontnak, s frissen vártuk a versenyközpontban, hogy kit sodor utunkba az "elefánt"...

...a központi sátorban nem ért minket meglepetés, a súlyos vereséget követően a 36. helyen álltunk, így egy szintén -9es csapatot, a német Disc-O-Fever kaptunk ellenfélül.

A csapatot csak névről ismertük, illetve egy véletlen folytán annyi infónk volt, hogy nem teljesen összeszokott az ellenfelünk. Történt ugyanis, még csütörtökön, hogy két ausztrál(!) leszólított minket a belváros felé menet, hogy jöhetnének-e velünk várost nézni. A kisbuszban kiderült, hogy Ők egy német klubbal fognak játszani, egy távoli ismeretség kapcsán - és ebben a német klubban sokan lesznek még ezzel így, vagyis amolyan Pick Up csapatról van szó. Nos éppen ezzel a Disc-O-Feverrel ütköztünk meg a második körben.

A mérkőzés elején tapasztaltuk is, hogy az ellenfél inkább a fiaira bízná a támadást, nem szívesen passzoltak a lányoknak. Ezért (is) a zónavédekezés ellen kellően hatástalanok voltak. A megszerzett korongokkal pedig mi elsősorban a lányainkat indítottuk - amivel sokáig nem tudtak mit kezdeni a "lázasok". Vagyis ideális ellenfelünk volt, taktikailag teljesen a kezünkre játszottak. Az első játékrészben Szabó Ancsa és Bánhidi Panna kedvére kapkodta el a korongot a célterületben. 8:5 ide.

A második játékrészre támadásban nem sokat tudott újítani a német csapat, védekezésben azonban jobban figyeltek a hosszú indításainkra, a fiúk is besegítettek a lányainkon védekezőknek. A félidő elején így tartották a mínusz hármat. Erre is volt azonban válaszunk, hiszen a rövid passzos játékban Paksai Marci, Kovács Bence, Földvári Guszti is rendre üresen, vagy lány védővel maradt. S mivel az utolsó pontokra már erőnlétileg is elkészültek a németek, jócskán tudtunk javítani a gólkülönbségünkön. 15:8 lett a vége. S mivel idő előtt végeztünk, frissen várhattuk aznapi harmadik meccsünket...

...Döbbenten láttuk, hogy a 3. ellenfél az osztrák Wunderteam!

A nagyarányú győzelmet követően a 26. helyre ugrottunk előre a svájci listán, de tudtuk hogy ez nem reális. Ám az, hogy az osztrák elitcsapat két meccs után a 26. helyen áll, közvetlenül mögöttünk, vegyes érzelmekkel töltött el minket. Egyfelől ezek szerint nem vagyunk kutyaütők, másfelől viszont félő, hogy a mezőny erősebb a vártnál... Vagy a Wunderteam a B csapatával jött? (Sógorokról annyit érdemes tudni, hogy az EUCF-re simán jutottak ki, a selejtező meccsüket 15:6-ra nyerték Csehországban - ahol mi 15:14-re kaptunk ki az osztrákokhoz képest még kevésbé erős Outsiterztől...)

Sokat nem rágódtunk az erőviszonyokon, nekiestünk a bécsieknek. Látszott, hogy ismeri egymást a két csapat: Az első sikeres hosszúindítás után (naná, hogy Szabó Ancsa elkapta Erdősi indítását), a lányainkra folyamatosan leváltott egy-egy fiú. Míg az osztrákok villámgyors fiait zónavédekezéssel próbáltuk feltartóztatni. 5:5-ig fej-fej mellett haladt a két csapat, de a félidő hajráját rövidzárlattal éltük át. 5:8 oda.

A második játékrészre védekezésben és támadásban is váltottunk. Elővettük a vegyes védekezést, és hol a lány, hol a fiú irányítóját vettük ki a "Csodacsapatnak", míg támadásban Barna Zsófi és Paksai Marci középtávoli dobásai nyugtatták meg a kedélyeket. 9:9-re felzárkóztunk, s ezzel tiszteletet vívtunk ki a sógorok előtt. A felzárkózás azonban felemésztette a húzóembereink erejét, s a végjátékra a győztes kiléte nem volt kérdéses. Még egy pontot sikerült behúznunk, s kitoltuk a mérkőzést a 90perc lejártáig, így is 15:10 lett a végeredmény. A Spiritkörben óriási dícséretben részesültünk. A többszörös osztrák Mixed bajnok csapatkapitánya nemcsak a lányaink sebességét, és a csapatunk valódi koedukált játékstílusát emelte ki; de azt is, hogy nagyon gyorsan játsszuk fejben az Ultimatet, minden pontnál új és új elemmel leptük meg Őket, folyamatosan zavart okoztunk a variált védekezéssel, és akkor sem estünk kétségbe, amikor a hosszú indítások helyett kemény mezőnyjátékkal kellett támadnunk Ellenük. A legjobb játékukra késztettük Őket, folyamatos gondolkodásra; s egészen a hajráig nyitva tudtuk tartani a meccset.

Mi is éreztük, hogy ez a mínusz5 pontos meccs kiváló eredmény, büszkén húztuk ki magunkat - s utólag is ez tűnik az egész verseny egyik legfontosabb teljesítményének, tekintve hogy végül a Wunderteam a 12.helyen! zárta a Windmillt!

Az első játéknapon tehát két verseég és egy győzelem állt a nevünk mellett, és mínusz kilences pontkülönbség. S ezzel a 28. helyen zártuk a pénteket. Ezt akár végeredményként is aláírtuk volna előzetesen, de a második és harmadik meccsen mutatott játékunk, és a csapatban érezhető felszabadultság és önbizalom tudatában megjött az "étvágyunk". Szombaton négy mérkőzés várt a csapatra, az első egy kanadai csapat ellen. Így hamar le is feküdtünk, a bulit áttettük szombat estére... (folytatjuk)

A négy nap során jutott idő városnézésre is! (Mondjuk, energia már kevésbé...)