A pénteki rajt után tehát bizakodva vártuk a szombati négy meccsünket. Azzal számoltunk, hogy a létszámunk miatt a nap végére fáradtabbak leszünk mint ellenfeleink. Ennek megfelelően az első két meccsünktől reméltünk jó eredményt. Még úgy is, hogy Gerse Joci péntek este csatlakozott a csapathoz, így Ő teljesen friss volt...

 

Reggel 9-kor a kanadai Pax6 fantázianevű alakulattal csaptunk össze az egyes pályán, azaz a stadionban - a lelátó miatt volt lehetőség videófelvétel készítésére; a teljes mérkőzést hamarosan megszerkesztve közzé is tesszük...

A juharleveleseket is sikerült egy gyorsindítással meglepni az első pontnál, majd megvizsgáltuk mire mennek a zónavédekezés ellen.

Hát, nem lepte meg Őket, a fiaik rutinosan és nyugodtan hordták fel a korongot a középmezőnybe. Azonban a lányaiknak csak végszükség esetén passzoltak. Összességében egy színvonalas fej-fej melletti küzdelem alakult ki. A lányaink jobbak voltak a kanadai lányoknál, s ezen a meccsen Kenderesi Zsuzsi ihletett állapotban játszott. Nem tudott korongot ejteni, s akár hosszú indítással, akár rövidpasszos játékkal jutottunk el az ellenfél zónájához, ott Szabó Ancsa mellett ezúttal Zsuzsika is rendre megjátszható volt. Sőt, a friss hús Joci is kitett Magáért, első korongbaérése a hétvégén rögtön egy pont elkapás volt, majd védekezésével akasztott meg egy kanadai attakot. A zónavédekezésünk azonban egyre kisebb gondot jelentett az ellennek. Míg a meccs első felében lassan, fáradtságosan kellett megharcolniuk a pontokért, addig a meccs közepén már egyre felszabadultabban támadtak az amerikaiak. A félidőre a meccs 65.percéig kellett várni, 8:7 volt az állás nekünk. A második játékrészben aztán apránként felőröltek minket. A hétvége során először látszottak nálunk a fáradás jelei, bár lábon még mentünk az ellenféllel, a dobásokba már becsúszott egy-két ki nem kényszerített hiba. Ezeket pedig kegyetlenül kihasználták a kanadaiak. Félő volt, hogy nagyra növelik még a gólkülönbséget is, de ezt nagy lélekjelenléttel sikerült megakadályoznunk. Végül 11:13-as eredménnyel zártuk a derbit, s mi örültünk jobban. (Utólag erről az eredményről is kiderült, hogy erős - a kanadai Pax6 az előkelő 20. helyen zárta másnap a versenyt.)

Első 4 meccsünk után reálisan mértük fel, hogy van esély a 30. helyezés alatt maradáshoz. S azt is, hogy a kanadai ellenfél után egy könnyebb rivális érkezhet. Hamarosan megláthattuk, hogy bizony a mínusz kettes meccs ellenére 1 helyet még előbbre is léptünk a listán, és a fehérorosz "Baby Seals" vár ránk a szombati második meccsen.

A belorusz frizbiről eddig nem sok információnk volt, de a mérkőzés előtti bemelegítésnél láttuk, hogy keleti barátaink nem nevezhetők kezdőnek. Fizikai adottságaik és létszámuk akár még tiszteletet parancsolónak is nevezhető volt.

Persze nem estünk kétségbe, s mivel a hétvége során először kisebb szél is feltámadt, bízva bíztunk az egyre jobban működő zónavédekezésünkben is. Mivel támadással kezdhettünk ismét bedobtuk az egydobásos pontunkat. Bejött. Ancsa megint egy sprintet követően húzta be az 1:0-t mintegy hét másodpercnyi játék után. Majd jött a zónavédekezés. Erre a bébi fókák nem voltak felkészülve, a félpályáig sem jutottak el. 2:0. Majd újra belehibáztak. 3:0. Aztán időkérés ott, újabb jó védekezés itt. 4:0. A fehéroroszok tíz perc alatt összezuhantak. S kevesebb mint fél óra játék után 8:3 volt a félidei eredmény. A beloruszok zavarukban rengeteget hibáztak, míg nekünk -úgy tűnt- ezen a meccsen minden összejött. Kácsor Attila és Heppes Áron is elemében volt, Bánhidi Panna is újra szombati formáját hozta a kicsit hullámvölgyes kanadi meccse után. S Paksai Marci, Barna Zsófi a meccset egyszerű (break)dobó-edzésként kezelte. A két "külsős", Császár Dóri és Földvári Guszti is végképp beilleszkedett a csapatba. Szóval a fókák ellen lubickoltunk. A második játékrész közepén Heppes Misi és Erdősi Zoli is hosszabb pihenőt kapott - és még arra is figyeltünk, nehogy túl nagy különbséggel nyerjünk! (8-9 pontos győzelem esetén olyan erős ellenfél következhetett volna, amely egy fáradalmasabb meccsen akár megsór minket.) A fehéroroszok mintha vérszemet is kaptak volna, egészen 10:7-re felzárkóztak. Ekkor időt kértünk, és megbeszéltük, hogy 5-6 pontos győzelem lenne az optimális. Zsó, Ancsa és Marci kezébe vette a meccset - Kacsa egy vetődős interception után hosszú passzt kapott pl. Zsótól -, végül Pannánál kötött ki a 15. pontunk (amire csak 9 válaszuk volt, 15:9 a Bébi Fókák ellen). Örömünk leírhatatlan volt, ezt a 75perces leléptetést sosem felejtjük el. A beloruszok sem. Lógó orral álltak be a spirit körbe, ahol csak méltatni tudtak minket, főként a változatos taktikai repertoárunkat, mellyel kedvünk szerint alakítottuk a játék képét és az eredményt. A kör végén a mérkőzés legjobbjának Barna Zsót választották, aki még egy korongot is kapott Tőlük.

Megjegyzendő, hogy az ötödik meccsünk után mindenki érezte, hogy Zsó és Marci mellett Ancsa is élete formáját hozza támadásban. Az addig megszerzett 55 pontunkból nagyjából 25-30at Ancsa kapott el. Ha a focihoz hasonlóan lenne olyan poszt a frizbisportban, hogy befejező csatár, akkor Ancsát egy napon emlegették volna F. Inzaghival, vagy T. Müllerrel.

A (fehér)orosz verésnek köszönhetően 23. helyre ugrottunk, s a spanyol Guayotta került az utunkba...

A mérkőzés előtti rossz hír Misi állapota volt. A lába nem nagyon kívánta már a játékot. Úgy számoltunk, hogy egy kisarányú (2-3pontos) vereség belefér a jónevű hispánok ellen, ezért Misi az első félidőt a fizioterapeuta sátrában tölthette. A mérkőzés nem indult tól jól. (Leszámítva, hogy megint egypasszos Erdősi-Szabó ponttal indult :) A spanyolok ugyanis egy meglehetősen agressziv támadójátékot mutattak a zónánk ellen, ugyanakkor alig várták, hogy ütközhessenek és hívással állíthassák meg a játékot. Ha rosszmájúak lennénk, azt mondhatnánk, hogy a primadonna-focisták játékstílusát hozták hazulról. De az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy Erdősi elfáradt, s a mi támadásainkban indokolatlanul hibázott. 2:4 tizenöt perc után. A válogatott azonban felnőtt a feladathoz. A (túlkoros) játékosedző lennmaradt cserében, s a fiatal Paksai-Barna-Császár tengely, egy jó Kovács Bencével kiegészülve visszaszárkózott 4:4-re, s mivel Heppes Áron is jó szériát hozott, egészen a félidőig tartottuk a lépést. A spanyolok érezhették is a bajt, mert egyre több és érthetetlenebb hívásuk volt (a legérdekesbb talán, amikor a 150cm-es lányuk nekiugrott Császár Dórinak, aki akkora már levédekezte a korongot, és a spanyol kishölgy behívta a faultot...)

A sokadik érthetetlen hívás után 8:9es állásnál a spanyolok legasszertívebb játékosa hívott egy "spirit-időkérést", mely során a spanyol csapatkapitány megnyugtatta a kedélyeket, s a hátralévő fél órában valóban kevesebb hívás volt! A következő pontokra Misi még egyszer beállt (és nagyon jól markerolt!) Az intermezzó is nekünk jött jobban 10:9 immár ide, de a fáradás egyre többünknél kiütközött. A spanyolok meg is ragadték az esélyt, és fordítottak. Végül 15:12-nél még örülhettünk a mínusz hármas végeredménynek, mert ezen a meccsen akár nagyobbat is bukhattunk volna.

A meccs után nehezen csillapodtak le a kedélyek részünkről, de jelentős vigasz volt, hogy a vereség ellenére a 23. helyen maradtunk. De már nagyon vártuk a nap végét...

...Ezelőtt még azonban a dán nemzeti csapattal kellett megbirkóznunk! Nem fortuna dobta előnk Őket. 

Megint számolgattunk. A 30ban maradáshoz egy mínusz5 pontos meccs is biztosan belefért volna. A 26. hely sem tűnt már álomnak, de ehhez szoros meccset kellett volna vívni. Az első két pont során látszott, hogy ez nem lesz könnyű. A dánok négy lánnyal támadtak, ami inkább nekünk kedvezett. Ugyanakkor a zónavédekezésünk ellen végtelen türelemmel járatták a korongot. Majd ők is zónát tettek fel, amivel egy pontot el is loptak (1:3). A második kísérletükre aztán átdobta Erdősi az egész zónát, és Füleki Dorina jó szokásához híven el is kapta az indítást. Ezzel megszabadultunk a zónavédekezéstől, és pár gyors pont következett (4:4), aztán bekövetkezett az elodázhatatlan. Zsó és Ancsa is kezdett fáradni, majd Pannánál újra a mentális fáradás jelei mutatkoztak, sőt Zsuzsika is -először a hétvégén- korongot ejtett. 4:8 a félidő. A szünet nagyon kellett már. Erdősi ismét lenn maradt, s nagy terhet tett a csapat vállára: 5pontig nem jön fel-ígérte, s ezalatt pontokat kell szerezni! A fiatalok azonban elbírták a terhet. Paksai Marci és Császár Dóri legyűrte fáradtságát. S az eddig kevesebb szerephez jutó Földvári Guszti-Kovács Bence duó is nagyon hasznos volt középpályán. 6:11-nél kértünk időt. Az időkérés egyik oka Heppes Áron sérülése volt. Szintén a lábát fájlalta a kisebbik Heppes fiú, így 6legény maradt csak. Panna és Zsó is felemésztette utolsó erőtartalékait a védekezés során, így már 6:14 is volt (súlyos bukta bézett ki). Aztán történt valami, valami megfoghatatlan. Kacsa, Gerse Joci, Dorina és Dóri is villant pár percen belül. Előbb Dorina csípett el egy lehetetlennek tűnő indítást. Majd Joci adott hajszálpontos gólpasszt Dórinak, aki balerina módjára még vonalon belül maradt. Végül Kacsa ért el vetődve egy kétségbeesett felszabadítást az ellenfél zónavonalán 9:14, három perc alatt sikerült a kozmetikázás. Ráadásul a csapat hite is visszatért. Joci még kézállásban is próbált védekezni (ezt óriási ováció kísérte a meccset félszemmel követő ír fiúk részéről is!)... De a dánok kijátszották az utolsó pontjukat. 9:15 óriási túlélő harcban. Ebben most több nem volt, még úgy sem hogy tisztán látták (és mondták is) a dánok is, hogy ha ezt a meccset reggel játszuk, még a győzelmük sem lett volna biztos.

Félve indultunk el a sátor felé, csak reménykedtünk, hogy kettes számjeggyel kezdődik még mindig a helyezésünk...

Imáink meghallgatásra találtak, a kiharcolt utolsó pontok pedig nagyon sokat értek: a -6 ellenére csak a 26. helyig csúsztunk vissza. S azt is láttuk, hogy a vasárnapi utolsó meccsünkön a 27. holland Rusty Bikes lesz az ellenfél. Vagyis egy jó nagy alvást követően saját kezünkbe vehetjük a sorsunk. Ha akár csak egy pontal is, de meg tudjuk verni a versenyszervező házigazda csapatot, akkor teljesülhet az álom, és a mezőny középső harmadában, a 26. helyen végzünk. Szoros vereség esetén is 27-29. helyen zárhatunk. Ezen bíztató jövőkép tudatában mentünk szombaton vacsizni. S egy szolíd buli is belefért - bár éjfélkor már szinte minden csapattag horkolt... (folytatjuk)

7 meccs után kicsit nekünk állt a zászló, de másnap még vártak ránk a "Rozsdás biciklik"