A tavalyi évhez hasonlóan, idén júniusban is Hollandiában szerepelt a magyar felnőtt mixed ultimate válogatott. S a tavalyi évhez hasonlóan, idén is egyesületünk adhatta a keret fő bázisát.

A tavalyiakkal ellentétben azonban most nem főversenyként tekintett a legnagyobb európai kupára a szakvezetés.

A válogatottban még a korábbiakhoz képest is fiatalítás kezdődött; s az eredménykényszer helyett ezúttal a taktikai repertoár bővítése volt a fő cél.

A megfogalmazott célkitűzés az első húszba kerülés volt, s mivel a mezőny évről évre változó erősségű, ezért az osztrák ismerőseink, a Wunderteam csapatához kívántuk mérni magunkat. (Ők tavaly 12., míg a magyar válogatott 25. helyen végzett.)

Június 9-én pénteken az USA-beli "Brown Chicken Brown Cow" fantázianevű csapat ellen kezdtek fiaink és lányaink, akik tavaly 6. helyen zártak. Az előzetes várakozásokat jócskán túlszárnyalva nemcsak meglepni tudtuk a amerikaiakat, de a zónavédekezésnek, és a pontonként variált támadójátéknak köszönhetően a félidőben a forduló meglepetését sejtető eredményt mutatott a tábla: 8:4 ide! A szünetben a sávos-csillagos alakulat rendezte sorait, és a második játékrészre már teljes repertoárjukat is bemutatták, így a meccs hajrájában még a vezetést is átvették. A végjátékra egyértelművé vált, hogy a két fél nagyjából azonos játékerőt képvisel, ami ránk nézve önmagában is nagyon megtisztelő. S fiatal keretünk teljesítményét meg is tudta koronázni, az utolsó három pontot megszerezve 11:10 arányban legyőztük a "jenkiket"! Hosszú-hosszú évek óta a legnagyobb győzelmét aratta a magyar mixed válogatott.

Az erőviszonyokról: a svájci rendszerű lebonyolítás során a pontkülönbségek és az ellenfelek további szereplése is befolyásolja a végső sorrendet. Az amerikai "BCBC" a torna végére a 13.helyet szerezte meg, vagyis számunkra az Ő legyőzésük után abszolút reálissá vált a 20-ba kerülés, sőt akár a mezőny első harmadába jutás is.

A mérkőzésen Paksai Márton és Barna Zsófia nagyon jól irányította a csapatot, 4-5 különböző támadótaktikai elemet is sikerrel variáltak. A középpályán Kovács Bence és Bánhidi Panna volt nagy segítségükre, míg elől Szabó Ancsa mellett az újonc Csanády Bogár fejezte be rendre pontosan az akciókat. 

A bíztató kezdet után aztán jött a fekete leves. A második mérkőzés előtti bemelegítés során megsérül a csapatkapitányunk, az amúgy remek szezont futó Barna Zsófi végleg kidőlt a hétvégére. A gyors diagnózis teljesen sokkolta a keretet, s azonnali újratervezést tett szükségessé. 

A második meccset gyakorlatilag beáldoztuk a további sérülések elkerülése végett (5:15 egy újabb amerikai ellenféllel szemben, akik a végén a 8. helyen zártak); majd ráhangolódtunk az új helyzetre: innentől kezdve elfelejtjük a 20-ba kerülést, arra figyelünk, hogy mindenki kellő mennyiségben játsszon és gyakorolja a csapatrész- illetve csapattaktikai elemeket.

S úgy tűnik sikerült lelkileg erősnek maradni: a pénteki utolsó meccsen a harmadik amerikai ellenfélen gyakorlatilag átgázolt a magyar csapat (15:8 ide). Ekkor már egyértelműen látszott, hogy Gyöngyösi Bence, Gerse Joci és Kenderesi Zsuzsi is nagyon jó formát fogott ki, és támadásban lehet rájuk számítani. Lauter Szillvi, Kácsor Attila, Szabó Péter és Heppes Áron pedig védekezésben állja meg a helyét. Az első napot tehát egy vezér-veszteséggel (a sakk-nyelvnél maradva) a 24. helyen zártuk, némileg rossz szájízzel...

Szombaton négy meccs várt a lányainkra, fiainkra, s immár a kondícionális állapot is fontos tényezővé vált. E téren mindenképpen javult a helyzet a tavalyihoz képest, most nem volt sem sérülés, sem kifáradás a nap végére. Reggel a kanadai Max Powertől kaptunk ki három ponttal (12:15), de nyilvánvaló volt, hogy ennél az ellenfélnél jobbak vagyunk - ha ugyebár nincs Zsó sérülése (de HA-val nem foglalkozhatunk.) Aznap második ellenfelünk a házigazda Rusty Bikes volt. Az első játékrészben szinte végig vezettünk, de a fordulás után hullámvölgybe került a csapat - főként mentálisan -, de szerencsére utoljára a hétvége során. 8:15 az ellenfélnek...

A következő két meccsen erőn felül teljesített a fiatal gárda. Előbb kellemes meglepetésre nagy arányban győztük le a Rubik's Cube csapatot Németországból (15:11), majd döntő pontig szorongattuk az ír Tribe egyesületet (14:15).

A második nap végére így a 25. helyen álltunk, ami Zsó sérülését számítva messze jobb mint várható volt.

Vasárnapra egy ausztrál ellenféllel zártuk a tornát. A hosszú verseny végén még mindig jól bírták fiataljaink a hőséget és a futós ellenfelet is. 8:7 arányú félidő után 14:12-vel küldtük haza Sydneybe a "DÜFF" csapatát.

A svájci rendszerben ezzel együtt a 26. helyen zártunk, két olyan csapat is előttünk végzett, akit megvertünk (13. BCBC; 25. RubikKocka).

 

Összességében elmondhatjuk, hogy a kényszerű fiatalítások ellenére sem csúszott ki a középmezőnyből a válogatott. Hasznos volt 8ből7 mérkőzésünk, s a tavasszal tanult taktikai elemeket a szoros mérkőzéseken is sikerrel alkalmaztuk. A végső sorrendet mustrálva bizakodásra ad okot, hogy az első meccsen (még teljes létszámmal) megvertük a végül 13. Brow Chicken Brown Cowt, és a Wunderteam 17. helyezése valamint a RustyBikes 19. és a MaxPower 21. pozíciója is azt mutatja, hogy reális elvárás a keret 20-ba kerülése.

A csapat 10,38-as Spirit pont átlaga is elfogadható, ezzel megelőztük például a két döntős csapatot is (a Holland Grut nyerte a versenyt a Lengyel válogatott legyőzésével...)

Jövőre, a 2019. évi Európa-bajnokság közeledtével már bővebb kerettel és nagyobb eredménykényszerrel utazik a csapat Hollandiába, de a most mutatott játék alapján sikerülhet a 15-be kerülés...

 

Az alábbi linken lehet további statisztikákat böngészni:

http://windmilltournament.com/results/

 

Köszönjük a szurkolást!

 A válogatott tagjai. Álló sor: Szabó Péter, Heppes Áron, Kovács Bence, Gerse József, Erdősi Zoltán, Kácsor Attila, Gyöngyösi Bence Gábor, Paksai Márton. Ülő sor: Szabó Ancsa, Bánhidi Panna, Kenderesi Zsuzsi, Csanády Bogár, Lauter Szilvia, Barna Zsófia (csk).